Néma gyomorgörcsbe fordultam át... Aztán lassan nem csak a gyomor volt, hanem minden sejtem piciny lélegzése is.

Pillanat volt. Olyan pillanat, amit szinte kívülről is lát az ember, mint a filmjeleneteket. Amikor tudod, hogy erre emlékezni fogsz... Aztán lehet csak azért emlékszel majd rá, mert erre gondoltál - emlékezni fogok. 

Minden. 

Miközben mindent akarok, rettegek, hogy erre soha nem is lesz időm, mert rövid az élet. És miközben próbálok a mának élni, megbotlok abban a mindenben, amit akarok. Mert, ha mindent akarok, döntenem kell, hogy mit akarok ma... De miközben agyalok azon, hogy mit akarok ma, nem is figyelem, hogy mi is történik ma. 

Olyan pillanat volt, mikor a jövőm összefutott a múltammal, és megrúgták a jelenem. Mert a múltam ígért valamit a jövőmnek, és a jövőm tudta, hogy elmegyek mellette. Pedig ott állt mellettem. 

Több ember lehetnék. 

Több életet szeretnék. 

Az álmaimat szeretném.

És igazából csak fel kell állni, beszélni, tenni, küzdeni, kockázatot vállalni... Nem pedig gyomorgörcsbe bénulva várni, hogy a pillanat elmúljon.