"(...) Elakadt,
beszáradt körömlakk,
ami belém ragadt.(...)"

(Puskás Viki: Körömlakk)

 Ez a versem - ahogy sok másik is - olyan érzésekről szólnak, amit bizonyára már sokan megtapasztaltak... Ez pedig az, mikor már nem akarsz szeretni valakit, szembesülsz azzal ténnyel, hogy nem fog változni, nem fog szeretni, de te mégis úgy érzed, hogy megrekedtél, nem tudsz előre lépni. Mikor észreveszed, hogy bizonyos szokások, berögzültek és automatikusan, tudat alatt teszed meg újra és újra ugyanazt... És a tehetetlenségben inkább elmerülsz az érzelmeidben, azt remélve, hogy egyszer fel tudsz majd jönni a felszínre és akkor tiszta leszel.

Körömlakk

Kezemen a kék lakk.
Akár a tenger,
vagy a szívem sebének
egy legmélye.
Repedés fut, kettéválik,
máshova terel...
Szerep.
De nem szeret.
Ha mondhatnám, futnék,
nem itt tartanék.
Nyomot hagyott.
Barátot parancsolt,
és húztam magam utána;
megéri nem beleesni a túlzásba.
Akár a tenger. Mi van a legalján?
Kívántam, hogy; bár láthatnám...
Egy éve szól már az imám...
Ha hallaná...
De meddig ér a játék?
Kékben jár az árnyék.
Ez már nem az a „megéri érte”.
Ez nem az, miről hittem, hogy kérte.
Ez nem az.
Elakadt,
beszáradt körömlakk,
ami belém ragadt.
Bennem ez a szerepe,
idetelepedett
a szívem sebeibe,
bele az ereimbe.
Hibáztatni sem merek
azért, hogy sosem szeret.
Miért is tenném meg?
Én értettem félre...
az egészet.
Érte értettem félre,
hogy senki se féljen.
De akár a körömlakk.
Az egész nem itt tartana,
ha kis eséllyel szeretne.
Így más útra terelem.
Megyek.
Tengerbe.
Kékségbe esek.

Ez az egyik legkedvesebb versem. Ezért is emeltem most ki nektek. Ha érdekel a többi is, akkor itt megrendelheted a verseskötetem. 

Ha szeretnél még többet olvasni, tudni a kötetről, akkor itt találsz egy könyvajánlót és interjút. 

Remélem magadra találsz a versekben. Visszavárlak! :)